Minden napra egy játék

Amikor megláttam itt az otthoni vajkészítést, rögtön tudtam, hogy ki fogjuk próbálni. Be is szereztem tejszínt, de a vajköpülés csak halasztódott, mert volt itthon elég vaj. Tegnap elfogyott, így kipróbáltuk a házilagos gyártását. Nagyon nagy élmény volt nekem és a gyerekeknek is!
Szóval: Öntsük a tejszínt egy befőttes üvegbe. Dobjunk bele két üveggolyót (nekünk az nincs itthon, én két kavicsot sikáltam tisztára) és jól csavarjuk rá a kupakját. Kezdjük el rázni és csak rázzuk, rázzuk szorgalmasan. (úgy emlékszem, kb 10 perc volt) Először kopognak a kavicsok, majd elcsöndesednek, és amikor újra meghalljuk őket, akkor kell az üvegbe nézni! Örömujjongás! Kész is a finom vaj! A tejet, ami a vajon kívül az üvegben maradt elosztottuk és megittuk.
Fontos! A kavicsokat/üveggolyókat ne felejtsük el kipiszkálni a vajból!

Ez lehet, hogy inkább "lányos" játék, de az én fiaimnak tetszett nagyon. Egy A4-es papírra rajzoltam egy arcot, és köré hatalmas hajzuhatagot. Kiszíneztem a hajat elöl és hátulról is. Körbevágtam a hajat, majd egy kisollóval az arcot is körbevágtam alulról.(csak alul! Egyben maradjon a hajjal!) Az így keletkezett résen bedugtam egy hurkapálcát és celluxszal a fej hátához rögzítettem. A hajzuhatagba függőlegesen "hajtincseket" vágtam. Az egészet beleszúrtam egy doboz gyurmába, és elküldtem a hölgyeket fodrászhoz. Kicsi fodrászaim lelkesen vágták a páciensek haját. Fodrászkodás után meg báboztunk velük.

Fodrász előtt:



... és után:

Egyszerű festés, ezúttal nem kézlenyomattal, hanem ujjlenyomattal. Ceruzával rajzoljuk meg a bárány testét, kérjük meg a gyerkőcöt, hogy azt pöttyözze be fehér festékes ujjal. Aztán fekete festékbe mártja ujját, azzal nyom egy pöttyöt a fejének, és megrajzolja a lábakat.Ha megszáradt, arcot rajzolunk neki.

Ezt a kergetőzős játékot akkor jó játszani, ha kint már egy kicsit kezd sötétedni, hogy jól észre lehessen venni, mikor van felkapcsolva a lámpa, és mikor nincs. A felnőtt a bagoly, a gyerekek az egerek. A bagoly nappal alszik, így amikor ég a villany, úgy teszünk mintha aludnánk, az egerek nyugodtan sétálgathatnak. De, ha lekapcsoljuk a villanyt, besötétedik, indul a bagoly vadászni, megpróbáljuk elkapni a gyerekeket.

Forrás: http://www.gyermekszoba.com/

Ez egy jól ismert klasszikus, de nálunk mindig nagyon élvezik a gyerekek. Fektessük rá a gyereket egy nagy papírra, rajzoljuk körbe, aztán adjunk neki zsírkrétát, színes ceruzát, had öltöztesse, színezgesse magát. Szeretikazt is, ha külön csak a tappancsukat, vagy a kézfejüket rajzolom körül.

Mi is kipróbáltuk ezeket a mókás madarakat. Jópofa! Részletes leírás a Csiribiri blogon. Mára csak ennyi, mert a drága fiacskáim nem hajlandóak lefeküdni.

Mostanában, hogy ilyen sokszor esett az eső, többször is láthattunk gyönyörű szivárványt az égen. Ha ez nem lenne elég, csinálhatunk magunknak a szobában is egyet.
Egy vízzel teli tálat, vagy magasabb falu tálcát rakjunk napos helyre. Belehelyezünk egy tükröt a vízbe úgy, hogy a nap a vízen keresztül belesüthessen a tükörbe. Igazítsuk úgy a tükröt, hogy láthassuk a szivárványt a falon.
Ez lehet, hogy így egy kicsit érthetetlen lett. Ha valakinek nem sikerülne, írjon és akkor lefotózom a tükröt a tálcával is.

Kánikulában ideális játék: Rakjunk apró "kincseket" (pénzérme, kavics, gesztenye, műanyag mütyűr játékok ...) egy fagyasztást tűrő edénybe. Öntsük fel vízzel és tegyük be a fagyasztóba. Ha teljesen megfagyott, borítsuk ki az edényből egy kis kádba, lavórba. Készítsünk oda még : egy másik edénybe langyos vizet, vízipisztolyt, locsolókannát, kiskanalat és már kezdődhet is a kincsvadászat. A gyerekeknek meg kell próbálniuk kiszabadítani a kincseket a jég felolvasztásával. Ha lehet, legalább két rétegben fagyasszuk, hogy ne csak az alján legyen az összes kincs. Nálunk nagyon nagy sikere volt!



Forrás: http://lets-explore.net/blog/2008/05/ice-treasures/

Ez egy igazán nehéz játék, de mi jót szoktunk mulatni. A felnőtt elkezd mesélni egy történetet, de előtte megmondja, hogy melyik szó hallatán kell a gyereknek tapsolnia. Mondja, mondja a mesét és valahányszor elhangzik az a a bizonyos szó, a gyereknek tapsolnia kell. Könnyűnek tűnik, igaz? Valójában azért nehéz, mert a gyerekek nagyon bele tudnak feledkezni a történetbe és elfelejtenek tapsolni. Én ezen úgy szoktam segíteni, hogy valami nem túl hétköznapi szót választok. Pl: gázóra, csatornafedél ...

Tetszett, hogy Kinga a Nyakig a grízben című bejegyzésében a porszívót is felsorolta mint szükséges hozzávalót. Hát igen, a porszívó elég sok játéknál alapkellék. Ennél is!
A fiaim rajonganak az építkezésekért, és persze otthon is van sok kisteherautónk, buldózerünk, markolónk, betonkeverőnk... Szoktunk ezekkel úgy játszani, hogy adok egy kis babot, lencsét vagy rizst, amik rögtön átlényegülnek homokká, kövekké, földdé. Szoktam azzal próbálkozni, hogy egy nagy tálcát határozok meg építési területként, de az építkezés valahogy mindig csak terjeszkedik, terjeszkedik... Szerencsére a fiúk söpörni, porszívózni is szeretnek, úgyhogy mikor megunták az építkezős játékot, kezdődhet a söprögetős-porszívózós játék.

Ez az "ellentétek" kártyához hasonló. Meg kell találni az összetartozó párokat.

Nagyobbik fiamat egyre jobban érdeklik az űrhajók. Így hát festettünk egyet!
A rajzlapot befestette kékre.
Mikor megszáradt felhígított fehér festéket fröcskölt rá az ecsetjével (így készültek a csillagok). Figyelem! Ez nagyon maszatolós! Ha lehet, kint csináljuk a kertben, vagy egy mély doboz aljára rakjuk a papírt és úgy fröcsköljük!
Egy másik papírra nyomtam neki mindenféle színű festéket (amilyeneket kért), azokat kevergette össze egy kis szivacsdarabbal. Műanyag villával karcolgatott bele. Így született meg az űrhajó színe.
Én eközben vastag papírból kivágtam egy űrhajót és kettő kis karikát az ablakoknak.
Mikor megszáradt Máté űrhajószínű festése, abból is kivágtam az űrhajóformát, és ráragasztottuk a kemény papírból kivágott űrhajóra.
Az ablakokat becsomagoltuk alufóliába.
Az ablakokat felragasztottuk az űrhajóra.
Az űrhajót felragasztottuk a kék - csillagos papírra.
Vattapamacsokat ragasztottunk az űrhajó alá.
Este büszkén megmutattuk apunak és kiraktuk a falra.




Forrás: http://www.notimeforflashcards.com/

Ezeket a kártyákat még régen készítettem. A gyerekeknek meg kell keresniük minden kártyának a párját (ellentétjét). Persze ezt nem úgy szoktuk csinálni, hogy "no fiam, mutasd meg nekem, melyik a tisztának az ellentéte!", hanem például: Ez a kisfiú szépen felöltözött és elment a játszótérre. Ott homokozott, focizott. Milyen lett utána a ruhája? vagy: Nézd, hogy elhervadt ez a virág! Locsoljuk meg! (úgy teszünk, mintha meglocsolnánk) Mi történik vele? vagy: Sír szegény baba! Szomorú! Vigasztaljuk meg! (megsimogatjuk, mondjuk neki, hogy ne sírjon)Látod, már nem is sír! Már vidám! stb.
Ha tetszik, nyomtassátok ki, lamináljátok, vágjátok össze, és lehet vele játszani!

Összegyűjtünk néhány jellegzetes hangú tárgyat, játékot, úgy, hogy a gyerek ne lássa. Betesszük egy kosárba, letakarjuk (mármint a tárgyakat, nem ám a gyereket!)és a takaró alatt megszólaltatjuk a tárgyakat. Ki kell találni, hogy mi zörög! Utána lehet szerepcsere. Példák: kanalak, kulccsomó, lendkerekes kisautó, tollat ki-be kapcsolgatni, építőkockákat egymáshoz ütni...

Küldjük ki a gyerkőcöt egy kicsit a szobából, és rejtsünk el egy ketyegő órát! Ezután visszajöhet a gyermek és a hang alapján meg kell keresnie az órát! Ha nehezíteni akarjuk, beköthetjük a gyermek szemét (már ha engedi), ha pedig könnyíteni, akkor a szokásos hideg - langyosodik - meleg módszerrel segíthetjük. Utána lehet fordított szereposztásban is játszani. Az én kis kétévesem imádja eldugni, csak az a baj, hogy ahogy belépünk a szobába nagy lelkesen rögtön megmutatja, hogy hová rejtette.

Ez a kép a kétéves kisfiam műalkotása (persze némi szülői segítséggel). Teljesen az olló bűvöletében él mostanában. Még csak úgy tud vele dolgozni, hogy két kézzel fogja az ollót, én pedig tartom a papírt. Ezzel a módszerrel csak gyártja, gyártja a papírfecniket végeláthatatlanul. Tegnap felragasztgattuk a színes papírfecniket egy fehér lapra és tollal rárajzoltam, hogy jobban kivehető legyen. (Dani számára egy kép nem ér semmit kuka és kukásautó nélkül, ezért azt mindenképpen kellet ragasztanunk-rajzolnunk.) Kisebb, vagy ollóért kevésbé rajongó gyerekek nyugodtan téphetik is a papírt. Jó játék, mert a kicsi nagyon büszke rá, hogy milyen szép, színes képet készített, és a szülőnek is jó kreativitást fejlesztő, hogy kitalálja, melyik fecniből, mit lehet kihozni.

Két egyszerű kísérletezgetés a hangunkkal:
-Kérjük meg a gyereket, hogy fogja be a fülét, és így beszéljen hangosan, halkan, mélyen (mint egy medve) és magasan (mint egy kisegér)! Megismeri a saját hangját?

-Tegye a kezét a torkára és mély hangon dúdolja, hogy "mmmmm...." Érzi a rezgést a torkában?

Még egy tappancslenyomatos kép! Ezek a szaladó csibék a kedvenceim. A talpat sárgára festjük, lenyomdázzuk, és ha megszáradt, rajzolunk neki szemet, csőröt és persze lehet hátteret is.





Forrás: http://csiribiri4.blogspot.com/

Ez a pálmafa nem kézlenyomattal, hanem talplenyomattal készült. Tappancsot zöldre festjük, kör alakban a papírra nyomkodjuk (közben pótolni kell a festéket a tappancson, ha már túl halványan fest), a törzsét vagy szivaccsal, vagy ecsettel, vagy kézzel megfestjük. Ha megszáradtak a levelei a fának, akkor a hüvelykujjat barnára festjük és néhány kókuszdiót nyomdázunk a fára. Kislavór vízzel mindenképpen legyen a közelben!

Köszönöm szépen Virágnak a díjat (http://jocsontok.blogspot.com/) Nagyon jól esett! Nem vagyok igazán tisztában a szokásokkal, de, ha jól értem hét embernek kéne ezt továbbadnom. Nos, sajnos ez nekem nem fog menni, mert még nagyon sok blogot nem ismerek, de a Csiribiri blognak (http://csiribiri4.blogspot.com/) mindenképpen adnék egyet. Nagyon szeretem olvasni szerzője mindhárom blogját, és le a kalappal előtte, hogy három kicsi gyermek mellett ennyi energiája van!

Ez egy igazán egyszerű, de annál hangosabb móka. Töltsünk lufikba tölcsér segítségével egy kis rizst vagy lencsét. Utána fújjuk fel a lufit, kötözzük be a száját és már lehet is rázogatni, dobálni.

Kikölcsönöztünk a könyvtárból egy nagyon jó könyvet:



Sok jópofa játék van benne a hangokkal. Biztosan jónéhányat ki fogunk próbálni a napokban. Ezt is ott találtuk: A biciklit fel kell fordítani és egy kicsi kartonlap egyik végét celluxszal a villához kell ragasztani, a másik végét a küllők közt átbújtatni. Ha megpörgetjük a kereket, és hagyjuk forogni, olyan hangot ad, mint egy motor. A gyerekeket mindenképpen figyelmeztessük előtte, hogy az ujjacskájukat ne dugják a küllök közé!

Az úgy volt, hogy az én drága gyermekeim mindenképpen be akarták rakni a magnót a kis kuckójukba. Én ezt nem igazán szerettem volna, ígyhát készítettünk egyet dobozból. A dobozt bevontuk papírral, rajzoltunk rá gombokat, hangfalakat. A sütőnél már alkalmazott módon, ide is felszereltünk két csavargatható gombot, hogy a hangerőt lehessen szabályozni, és valami jó rádióadót is be lehessen fogni. A tetején egy cd-nyi részt kinyithatóra vágtam, és beleragasztottam egy papír cd tartót. Ide lehet becsúsztatni a cd-t. Persze nem igazit! Cd-ket is készítettünk kemény papírból. Hát, így menekült meg a magnóm!

Minden kisgyerek szereti magát bevackolni egy kis kuckóba. Ha van rá egy kis helyünk a lakásban (ne számítsunk rá, hogy egyhamar lebonthatjuk), kerítsünk le nekik egy kis területet bútorokkal és feszítsünk ki a tetejére takarót. A berendezkedést már nyugodtan rájuk bízhatjuk. Az én fiaim betettek egy felfordított dobozt asztalnak, ide került a sütő is, a szerszámaik(nélkülözhetetlen), néhány vendég állatka és a hangulat kedvéért egy karácsonyi dallamokat játszó könyv is.

Ha nagyon felpörögnek a gyerekek, és szeretnénk, hogy kicsit lenyugodjanak, elcsendesedjenek, akkor játsszunk csend-játékot! Annyi az egész, hogy mindenkinek csendben kell maradnia és fülelnie kell, hogy milyen zajokat hall kintről. (ugatás, autók, dudálás, valaki léptei, valaki beszél stb.) Szerintem az lenne jó, ha így hallgatnánk egy darabig és a végén mondaná el mindenki, mit hallott, de nálam nem bírják megvárni, így amikor hallják rögtön mondják is. Jó így is, csak kérjük meg őket, hogy suttogva beszéljenek.