Minden napra egy játék

Zseniliadrótra gyöngyöt fűztek a gyerekek, én háromszög formára hajtogattam, úgy hogy a tetejére még egy akasztó is jusson. Végül barna zseniliadrótból rákötöztem a törzsét.

Gyöngyfűző-mániás gyerekekkel készíthetünk ilyen karácsonyfadíszeket!

Egyik festésünk alkalmával Dani mindenáron sünit szeretett volna festeni. Nyomtam a papírjára az általa választott festékekből, ő pedig azt maszatolta, kenegette, majd adtam neki egy műanyag villát, és avval belekarcolt a festékbe (így készültek a süni tüskéi). Mikor megszáradt, kivágtam belőle egy süni formát, rajzoltam neki szemet, orrot, szájat. Még egy almát is ki tudtam vágni, azt a süni hátára ragasztottuk. Dani nagyon büszke volt rá, hogy ilyen szép sünit festett.
A legkisebbeknél nagyon jó módszer ez, hogy egy színesre bemázolt lapból kivágunk kívánt formákat!

A hétvégén Máté egyik ovistársának szülinapi zsúrján játszották a gyerekek ezt a játékot: Minden versenyző elé tegyünk a földre egy kislabdát (könnyű szivacs, vagy ping-pong, és adjunk nekik egy-egy szívószálat. Kijelölünk egy célvonalat. Az győz, aki legelőbb átfújja labdáját a célvonalon a szívószállal. Kézzel nem szabad hozzáérni!

A zsúr amúgy nekem csalódás volt: Egy játszóházba kellett vinni a gyerekeket, és a szülők nem maradtak ott! (Én igen, mert Máté közölte, hogy ha elmegyek, ő is jön) A játszóház alkalmazottja játszott velük, vezetett vetélkedőket nekik. Nekem ez olyan furcsa, hogy 4-5 éves gyerekeknek már szülők nélküli bulit rendeznek. (És ez már a második ilyen zsúr volt az utóbbi időben az ovisok között! Ez a szokás mostanában?)Én meg már előre örültem, hogy kicsit jobban megismerhetem a többi szülőt! Szerintem hangulatosabb lett volna szülőkkel! Ti hogyan szoktatok a kis barátokkal szülinapozni?

A mézeskalácsokat olvasztott csokoládéval, és színes cukrokkal díszítettük.

Már csak a december 14-ig elküldött mesekönyv megrendeléseket tudom garantáltan karácsonyig elkészíteni! Aki a fa alá szeretne mesekönyvet, az mielőbb küldje a fényképeket! Részletek az Én mesém oldalon.

 

Ezt az angyalkát igazából egyedül készíttettem, de nagyobbacska gyerekek biztosan szívesen részt vesznek benne. Vágjuk le a toboz csúcsát, hogy angyalkánk meg tudjon állni a talpán. Fagyöngyből ragasszunk neki fejet, tollakból, vagy tortapapírból szárnyat, aranyfonálból hajat. Gyermekünk csillogós festékkel díszítheti a tobozt, és a szárnyakat, megrajzolhatja az arcot.

Kivágtam zöld papírból egy-egy fenyőfát a fiúknak. Ragasztóstifttel rajzoltunk rá díszeket, majd alaposan megszórták a gyerekek sóval. A felesleget leráztam róla, majd kezdődhetett a festés. Alaposan felvizeztem temperát tálkákban, innen cseppentgettek a gyerekek a sóra ecset segítségével. Nagyon szép látvány, ahogyan a són szertefut a festék! Próbáljátok ki! Jó szórakozás elkészíteni, és a végeredmény is szép!

Máté nagyon szereti a pontösszekötős játékokat. Apukája rajzolta ezeket neki. (Persze a zöld pontokat nem kell összekötni:) Vajon mit ábrázolnak?

Töttös Melinda a nagyszerű szobai hócsatán kívül még két másik jó ötletet is küldött. A kukorica festésünkről jutott eszébe, hogy pukkantós fóliával lehetne esőt festeni. Mi most ezt az ötletet téliesítettük: Bekentük fehér festékkel a pukkanós fólia buborékos oldalát, és rásimítottuk egy fekete lapra, majd leemeltük. Így lett jó nagy hóesés a papírunkon. Míg megszáradt, színes papírból kivágtam házakat, Máté rajzolt rájuk ablakot, ajtót. Felragasztottuk a hóeséses lapra, majd vattával díszítettük a hóborította részeket. Végül felragasztottuk a hóembert: három fehér öntapadós karika, narancssárga orr. Máté rajzolt neki szemeket, szájat, és gombokat. Szép lett, nem!?

Végre újra van fényképezőgépem, úgyhogy lefényképeztem a gyerekek adventi csomagocskáit!
Íme:

Kinga (Bubi) készítette ezeket a szép hópelyheket kisfia, Bence ablakára, mert a fiatalember már nagyon várja a hóesést. Így készítették:

"Majdnem ugyanúgy kell csinálni, mint a csipketerítőt. Összehajtasz egy A5ös (de lehet kisebb is) lapot félbe, majd még háromfelé. A szélesebb részét levágod körívben, így ha széthajtanád már kör alakú lenne a papírod. És ha ez megvan (tehát egy fagyitölcsérre hasonlító összehajtogatott kört tartasz a kezedben), akkor kezdődhet a nyirkálás. Csak úgy, ahogy alakul. Tapasztalatom szerint minél kevesebb papír marad a kezedben, és több lesz az asztalon, annál szebb lesz a hópehely... :o)))"



 

Itt is találhattok egy leírást.

Köszönjük Kinga az ötletet!

Kíváncsian várom mások ötleteit is, hogy milyen dekorációkat, ajándékokat készítetek így karácsony közeledtével! A képeket küldjétek a mindennapraegyjatek@gmail.com címre!

Szóval a pecabotunk néha átlényegül daruvá. Gyurmából kis gerendákat formázunk, belegyúrunk egy-egy gémkapcsot(úgy, hogy egy kicsit kikandikáljon), és így a daru fel tudja emelni a gerendákat. Vannak egyéb munkagépeink is (Thomasosak), amik mágnesesek, így a buldózer is könnyen fel tudja kapni ezeket a gerendákat. A munkagépek az ügyes kis munkások segítségével klassz kis épületeket tudnak felhúzni.

Van egy mágneses pecabotunk, hozzá kipecázható halacskákkal. Ezt a pecabotot használtuk a következő játékhoz: Innen kinyomtattam színes ábrákat, és mindegyik hátára egy gémkapcsot ragasztottam celluxszal. Játék: mindig csak az előre megbeszélt színű rajzokat szabad kipecázni. Kitűnően lehet így a színeket gyakorolni, de mást is, pl.: háziállat - vadállat, egészséges étel - kevésbé egészséges étel stb. Jó kis ügyességi játék is, mert sokszor nem könnyű pont azt kipecázni, amit kinéztünk maguknak. Nálunk nagyon bejött ez a játék!

Ilyen az eredeti játék a pecabottal:




 

Ha valakinek nincsen ilyen pecabotja otthon, az itt megtalálja, hogyan készíthet egyet egyszerűen.

Hogy mire szoktuk még használni ezt a pecabotot? Azt holnap megmutatom!

Fehér filcből vágjunk ki pöttyöket és gyurmaragasztóval ragasszuk az ablakra. Akinek nincsen ideje, kedve szöszmötölni a kivágással, vásároljon készen ilyen pöttyöket, amiket eredetileg a székláb aljára szoktak ragasztani, hogy ne karistolja össze a szék a parkettát. Mielőtt az összeset felragasztanák a gyerekek az ablakra, győződjünk meg róla, hogy nyom nélkül le tudjuk-e takarítani, majd ha már nem lesz rá szükség!

Míg nincsen fényképezőgépem, gondoltam mazsolázgatok a régi karácsony környéki képekből. Íme az egyik: A gyerekek nagyon szívesen részvesznek a lakás kidekorálásában. Tegyünk egy cserépbe vagy kaspóba pár fenyőágat és készítsünk ki a gyerekeknek mindenféle nem törékeny díszeket, tobozokat, diókat, hadd készítsenek egy szép asztali díszt. Végezetül vattapamacsokat tehetnek rá a gyerekek, hópelyhek gyanánt. Már egészen kicsikre is rábízhatjuk ezt a feladatot! Máté még nem volt 2,5 éves, mikor ezt készítette.

Ez lehet, hogy még egy kicsit korai, de már festettünk ilyen tenyérlenyomatos karácsonyfákat is! A gyerekek tenyerét zöldre festettem. Máté képe 3 lenyomatból készült, és ő utána összemaszatolta a közepét, hogy "zöldebb legyen". Daninak ötször ráfért a papírra a kis tenyere. Utána különböző színű festékekbe mártott ujjakkal bepöttyöztük a karácsonyfákat díszítés gyanánt. Végül még csillogó matrica is került Máté fájára.

Már várjuk nagyon a Mikulást! Ehhez a képhez piros papírból kivágtam a Mikulás kabátját és sapkáját, fehérből pedig a fejét. A gyerekek felragasztgatták a darabokat, szemet, orrot, szájat rajzoltak neki, és vattát ragasztottak a szükséges helyekre.

Ilyen lett az idei adventi koszorúnk:



 

Bocsánat a szörnyű minőségű képért, de most pár napig nincsen fényképezőgépem, ezt a képet a kamerával készítettem. Amit lehet majd inkább beszkennelek, de lássuk be, az adventi koszorúnkat bajosan tudtam volna szkennelni.

Holnap már meg kell gyújtani az első gyertyát az adventi koszorún! Az idei koszorúnkkal még nem büszkélkedhetek, de megmutatom, hogy milyet készítettünk az elmúlt két évben.

És karácsonyfa-lánc is készült!

Készítettünk angyalka-láncot is! A díszítéshez ilyen festékeket, szalagot és fonalat használtunk.

Ma olyan gyönyörű idő volt! Remélem, aki tehette, kint játszott a szabadban, ebben a szép tavaszi időben! Mi is jó sokat voltunk a játszótéren, és a szokásos hintázás, mászókázás, csúszdázáson kívül a következőt is játszottuk: A földre hullott avarba a lábunkkal túrtunk kacskaringós, egymásba torkolló utakat, sok-sok kereszteződéssel. Mi voltunk a kisautók, és szaladgáltunk az utakon, nagyokat fékeztünk, és sokszor össze is koccantunk. Néha valamelyik gyerek félreállt, és szerelőt hívott. Ilyenkor én mentem, és egy orrcsavarintással, vagy fülcimpa huzigálással megszereltem őket. Nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon tetszene, ha nyárig már ilyen maradna az idő! (Jó, tudom, erre nincs sok reményem.)

Töttös Melinda küldte ezt a jó kis ötletet: hógolyózás a lakásban - persze hó nélkül. Újságlapokat golyóvá gyúrunk, celluxszal kicsit áttekerjük, hogy tartósabb legyen. A hatás kedvéért, felvehetünk kesztyűt, sapkát, sálat, és kezdődhet a hócsata. Kipróbáltuk, jó móka volt! És még a kezem sem fagyott le!
Köszi az ötletet, Melinda!
Ha Neked is van egy jó játékötleted, vagy egy gyerkőccel közösen készített alkotásod, akkor írd meg a mindennapraegyjatek.blogspot.com címre! Kíváncsian várom!

Már csak egy hétig ajándékozok karácsonyi üdvözlőlapot minden mesekönyv rendelőnek! Ezért, aki szeretne karácsonyra mesekönyvet csemetéjének, az mielőbb küldje a fényképeket!