Minden napra egy játék

Először is köszönöm szépen a sok-sok kedves hozzászólást! A legtöbb szavazatot a buldózeres trikó kapta, a második a hangszeres, a harmadik pedig a váras lett!

Közületek pedig a szerencsés győztes Bonca lett! Gratulálok! Kérlek, írd meg a mindennapraegyjatek@gmail.com címre, hogy hová küldhetem, és mekkora méretben az autószállítós trikót!
Aki pedig vásárolni szeretne egy trikót, az az enmesem@gmail.com címre írhat!

Köszönöm szépen, hogy velem játszottatok!

Minden évben készítek a gyerekeknek adventi naptárt (majd, ha eljön az ideje, megmutatom itt is, és minden évben sokat gondolkodom rajta, hogy mi mindennel töltsem meg, azokat a piciny zsákokat. A matrica, a nyomda, a kisautó jó ötletek, na de hát minden napra unalmas lenne! Édességet sem akarok minden napra tenni (pedig az a fiaim szerint biztosan nem lenne unalmas), mert azt sokallanám. Mindig nagy gond a mütyűr ajándékok beszerzése. Tegnap néztem ezt az adventi naptárt (ami egyébként hihetetlenül szuper, és biztosan megcsinálom majd a skacoknak egyszer), és itt írta a hölgy, hogy ezt a "mütyűr-problémát" elkerülendő, ő mindig azt írja bele az aznapi csomagba, hogy hol van elrejtve az aznapi ajándék. Hát nem nagyszerű ötlet!? És ez nekem miért nem jutott az eszembe? Persze én nem leírni fogom, hanem lefényképezni a lakás azon pontját, ahol az ajándék el van dugva!

Már csak ma lehet a pólókra szavazni! Szombaton eredményhírdetés!

Közelítenek az ünnepek! Tudom, hogy sokan írtóznak ettől az időszaktól: tömeg az üzletekben, pénzköltés, vendégjárás stb. Mióta gyerekeim vannak, én különösen szeretem ezeket a heteket. A közös lakásdíszítést, süti sütést, és különösen látni az ő izgalmukat. Máténak most már szinte naponta meg kell mutatnom a naptárban, hogy mikor jön a Mikulás, és mikor jönnek az angyalkák! Ezért mostantól egyre több télapós és karácsonyi dekorációs-, illetve ajándékötletet találhattok nálam!

Ezeknek a hóembereknek az elkészítéséhez gondolom külön leírás nem szükségeltetik (már korábban mi is csináltunk hasonlót). Én kivágtam a hóember-láncot, Máté rajzolt nekik szemet, szájat, gombokat. Kivágtam fekete kalapokat, és csomagolópapírból ruhákat, orrokat a hóembereknek, végül a gyerekek felöltöztették őket.

Egy deszkadarabba verjünk bele szögeket viszonylag sűrűn egymás mellé. Már ez is jó móka a gyerekeknek. Utána adjunk nekik befőttes gumikat, hadd rajzoljanak vele. Dani még nem képeket rajzol vele, csak rápakol egy csomó gumit, de ő ezt is nagyon élvezi. Mi most egyelőre egy kis deszkadarabba vertünk szögeket, mert csak ez volt kéznél, de készítünk majd egy nagyobbat is, ha kapunk nagypapától egy nagyobb deszkát, mert nagyon szeretjük ezt a játékot.
Készítsétek el Ti is! Jól elbabrálnak vele a gyerekek!

Már pólók is vásárolhatók az Én mesém oldalon! A részletekért kattintsatok ide!

A vízcsepp-versenyautókon jókat szoktunk szórakozni fürdéskor: Felfröcskölök egy kis vizet a fürdőszoba csempefalára, ekkor a vízcseppek elkezdenek -valamelyik gyorsabban, valamelyik lassabban lefelé rohanni. Mindenki gyorsan kinéz magának egyet, és annak drukkol. Az nyer, amelyik a legelőször ér a kád szélére.

Mindenkinek, aki 2009. november 30.-ig mesekönyvet rendel tőlem, ajándékba adok két darab egyedi, fényképes karácsonyi üdvözlőlapot!

A képeslapok természetesen külön is megvásárolhatók!

A részletekért kattintsatok az Én mesém oldalra!

Megvettük és elolvastuk Sven Nordqvist: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt című könyvét is. Tudom, a Pettson sorozatról már írtam, de aki még egyet sem olvasott belőlük, annak ajánlani szeretném, hogy ezzel kezdje, mert elvileg ez az első rész, ez meséli el, hogy hogyan került Findusz Pettson házához. Nagyon aranyos kis történet, és a pici Findusztól még inkább el lehet olvadni, mint a nagytól! Szuper könyv!

Megrendelhető itt.

Ma jó sokat játszottunk a tegnap elkészített postaládával:
Kiválasztottam hét olyan nyomdát, aminek az ábráit könnyen le tudom rajzolni. (Volt autó, bicikli, nyuszi, kisvakond, csizma, méhecske és fa.) Mindegyikkel rányomdáztunk egy-egy papír fecnire, és kiraktuk őket a lakás különböző pontjaira. Így kijelöltük, hogy hol van autó-város, bicikli-város, nyuszi-város stb.
Ezután összegyűjtöttünk egy halom borítékot, és én tollal "megcímeztem" őket (=rárajzoltam egy autót, vagy egy biciklit, vagy egy nyuszit stb.)
A fiúk bedobálták a leveleket a postaládába, majd nyakukba akasztottak egy-egy postástáskát (=én régi táskáim), kiszedték a leveleket a ládából és bevitték őket a postahivatalba (=szobájuk asztala). Itt a címzésnek megfelelő nyomdával le kellett pecsételniük, majd visszapakoltak a postástáskájukba, és elindultak kézbesíteni a levelet. Sok helyen alá is kellett írnom átvételkor a leveleket, de kisvakond-városban természetesen kisvakond vette át a leveleket.
Aztán kezdtük előröl...
Vajon ők majd a gyerekeikkel e-mail küldőset fognak játszani? Az nem hangzik ilyen érdekesnek. :)

Készítettünk egy szép, piros postaládát dobozból. Az oldalán kivágtam a levélbedobó nyílásokat, majd a fiúk befestették pirosra, én meg ráfestettem a posta jelét és egy borítékot. Az alját kinyithatóra csináltam, hogy ki lehessen szedni a leveleket. Mi gyúrmaragasztó-zárat csináltunk neki, de akinek van otthon tépőzára, az készítheti azzal is!

A töklámpásból kiszedett tökmagokat mi is befestettük és felragasztgattuk, mint ahogyan azt Virágnál láttuk. Máté egy virágot és egy napocskát készített, mi Danival pedig egy autót.

Ilyen töklámpásokat, tökházikókat készítettünk az idei ovis Márton napra. A pici házikó Danié, a nagyobb házikó Mátéé, a virágos pedig az enyém. A szögelös-zsinóros díszítés ötlete innen van.

Ha még nem tudod, mit ajándékozz karácsonyra gyermekednek, vagy ismerőseid, barátaid gyermekeinek, akkor nézd meg egyedi mesekönyveimet az Én mesém oldalamon! Ha küldesz néhány fényképet gyermekedről, elkészítem mesekönyvét, melyben Ő lesz a főszereplő!

Ezeket a meséket eredetileg saját gyermekeimnek festegettem kézzel, és beleragasztgattam fényképeiket. Nagyon nagy örömet szereztem vele nekik! Csodálattal fedezték fel az ismerős arcokat a mesekönyvek lapjain, és újra és újra nézegetni-hallgatni akarták a meséket, melyek róluk szólnak. Mikor láttam, hogy más, ismerős gyerekeknek is mennyire tetszik ez a típusú mesekönyv, számítógéppel - Flash programmal - ismét megrajzoltam a meséket, így már könnyebben cserélhetővé váltak a szereplők, illetve személyre szólóbbá tudtam tenni a történeteket, például kedvenc játékok berajzolásával.
A mesékben olyan dolgok történnek a gyerekekkel, amelyekről mindannyian álmodoznak: markolót vezetnek, kukásautóval utaznak, az erdei állatok karácsonyfáját csodálják.

Legyen a Te gyermeked is főszereplője egy mesekönyvnek! Részleteket és minden információt megtalálsz Az én mesém oldalon!

Erről a folyamatosan csepergő időről jutott eszembe a következő játék. Mi ugyan nyári, kellemes langyos záporban játszottuk, de ha mindenképpen ki kell mozdulnunk otthonról ilyen vacak időben, legalább játsszunk közben! Szóval a játék csupán annyi, hogy vigyünk magunkkal egy-egy műanyag poharat, és mindenki próbáljon minél több esőt összegyűjteni bele. Mi ezt nyáron nagyon élveztük, de lehet, hogy így ősszel nem annyira kellemes ez a játék! Sebaj! Most jól jegyezzétek meg, és nyáron majd jusson eszetekbe, ha elered az eső!

Egy újabb játék autómániás gyerkőcöknek: Egy nagy-nagy papírra felrajzoltunk egy kacskaringós versenypályát. A fiúk rajzoltak még rá box utcát, sőt még benzinkutat és autómosót is! (Mondtam én, hogy az nem igazán szokott lenni versenypályán, de le lettem szavazva) Végül öntapadós fóliával bevontam és már kezdődött is a lökdösődés, bürrögés, csikorgás...

Kukorica (vagy ahogy Danika mondja kuricica)ismét. Ezt a képet Danika egyedül kezdte el, az ő ötlete volt! Volt előtte egy sárga papír és egy olló. Elkezdte "vágdosni" a papírt. Ezt ő úgy csinálja, hogy nagy nehezen belenyisszant egy picit a papírba, majd az ollót leteszi és nagy lendülettel letép egy darabot a papírból. Végezetül büszkén felkiált: levágtam! Mikor már evvel a technikával jó sok darab papírt levágott, egymás mellé rendezte őket és elmagyarázta, hogy ez egy kuricica. Megtettszett nekem az ötlete, így hát felragasztgattuk a kukoricaszemeket és ragasztottunk mellé drapp papírból csuhét. Olyan jó látni, hogy két évesen ilyen kreatív kis ötletei vannak!

Keményebb papírból kivágtam az almát és a körtét, a szélén körbe pedig lyukakat vágtam. Választottunk szalagokat hozzájuk, és a szalagok egyik végét celluxszal betekertem, hogy könnyebb legyen átdugni a lyukakon. Ezután már a fiúké volt a szerep: körbe kellett öltögetniük a gyümölcsöket kukacöltéssel (azt hiszem ezt hivatalosan futóöltésnek hívják). Persze mondtam közben nekik, hogy a kukac most bemászik a földbe, mert észrevett egy rigót, aztán kimászik körülnézni, majd megint bemászik, mert nagyon zavarja az erős napsütés... Máté az almát, Dani a körtét készítette. Nagyon tetszett nekik maga az öltögetés és a végeredmény is. Lehet szép karácsonyi díszeket is készíteni így!

Mivel Máté vegyes csoportba jár, néha olyan játékokat játszanak az oviban, ami még szerintem kicsit nehéz neki. Ez is olyan, de ettől függetlenülnagyon szereti. Valamelyikünk meghatározza, hogy milyen hangokkal kezdődő szavakat gyűjtsünk, és akkor olyanokat mondunk minél többet. Általában az első két hangot szoktuk meghatározni. (Pl.: Mi kezdődik úgy, hogy sü-? sütemény, sütő, süni, Sümeg...