Minden napra egy játék

Kinyomtattunk különböző képeket állatokról, fákról, házakról, és természetesen autókról (google képkeresőből). Kivágtuk, egy nagy papíron elrendeztük, majd felragasztgattuk őket és rajzoltunk hozzá mindenfélét, amitől még szebb lett az alkotásunk.

Biztosan minden gyerek (és sok felnőtt is) szereti a kukucskálós könyveket. Tudjátok, ahol ki kell nyitni egy ablakot, vagy egy ajtót és bekukucskálni, hogy mi van mögötte. Készítettünk ma egy nagy családi házat, ahol minden ablakból valamelyik családtag kukucskál ki. Kivágtam a fényképeket és a ház ablakait, ajtaját, majd a házat felragasztottam egy fehér lapra. A gyerekek döntötték el, ki melyik ablakból kukucskáljon ki. Ezután még a díszítés volt hátra. Máté az ajtó mögé karácsonyfát rajzolt (már nagyon karácsonyi lázban ég). Azt javasoltam, hogy az ablakokra rajzoljunk olyan dolgokat, ami az egyes emberekre jellemző. Nagyon jó volt mindenkiről beszélgetni egy kicsit, és meghallgatni, hogy kiről, mi jut az eszükbe a gyerekeknek!

Nem fejtette meg senki, hogy melyik mesében szerepel Gustavsson, ígyhát elárulom: Sven Nordqvist Pettson és Findusz meséiben ő Pettson szomszédja.
A Pettson és Findusz meséket nyáron fedeztük fel magunknak Mátéval és azóta is imádjuk! Hihetetlenül humorosak, ötletesek mind a szövegek, mind pedig a rajzok. Viszonylag hosszú mesék, ezért szerintem 4 év alatt még nem annyira élvezik a gyerekek, bár a rajzokat nálunk Dani is imádja nézegetni benne. Rengeteg apró, vicces kis felfedeznivalót rejtenek a képek. Mi a következőket olvastuk már: A kandúr szülinapi tortája, Tűzijáték a rókának, Pettson horgászni megy, Lesz nemulass, Findusz! (ez utóbbi nagyon hosszú - több, mint 100 oldal, de fejezetekre van bontva)
Pettson amúgy egy magányos, nagyon is szerethető öregember, Findusz pedig a mindig mindenre kíváncsi, fenekén megülni nem tudó kandúr. Macskaszerető olvasóknak szólok előre, hogy el fognak olvadni ettől a helyes macskától, annyira kedves kis figura!



Rendelhető itt




Ja, és Bence amúgy a Boribon könyvekben van.

Tegnap ezzel a jól ismert csipketerítő készítéssel kápráztattam el a fiúkat. Utána Máté is alkotott egy párat.

Az óraátállítás miatt már délután 5 órakor sötétedik, sokszor esik az eső, úgyhogy muszáj olyan játékokat játszani, amivel bent is kicsit kimozoghatják magukat a gyerekek. Ezt a jó kis kirándulós játékot még régebben találtam Virágnál a Jócsontblogon, és azóta is rendszeresen játszuk. Arra készüljünk fel, hogy tényleg újra és újra követelni fogják a lurkók, ha egyszer eljátszottuk velük!

Tegnap este vacsora közben azt játszottuk, hogy mondtam egy meseszereplőt, és a gyerekeknek ki kellett találniuk, hogy melyik mesében van. Pl: Bence, Menyus, Gustavsson (Ti felismeritek őket?)
Nagyon jól szórakoztunk!

A pukkanó fólia szerintem nagy találmány. Nyilván nagy előnye az is, hogy megvédi a sérülésektől azt, amit belecsomagolunk, de ezenkívül még számos klassz dologra felhasználható. Első, és legfontosabb: lehet pukkantgatni :) Aztán, például segítségével tortát lehet ilyen szépen díszíteni. És nem utolsó sorban festeni is lehet vele.

A papírt befestettük citromsárgára. Míg megszáradt, a pukkantós fóliát bekentük barna festékkel, ráborítottuk a sárga papírra és rásimítgattuk. Mikor levettük, szép pöttyös-foltos mintát kaptunk. Ebből kivágtunk kukoricacső-formát, és kukoricacsuhéval együtt felragasztottuk egy zöld papírra. Akinek nincsen kéznél kukorivacsuhé, az készítheti így is.

Míg én folyamatosan a tavasz érkezéséről álmodozom, Máté már alig várja a havat, hogy végre hóembert építhessen. Hát, ha hó még nem is hullott (szerencsére), azért hóembert építettünk (és közben le sem fagyott a kezünk)!

Fehér szappant lereszelünk, hozzátépkedünk egy kevés fehér vécépapírt vagy konyhai törlőkendőt, és öntünk hozzá egy kevés langyos vizet. Jól gyúrható masszát kapunk. A hóemberkék szeme és gombjai borsból készültek, kalapjaik ásványvizes üvegek kupakjai; seprűjük, szájuk és orruk ágakból lettek. (az orr ágacskáit piros festékbe mártottuk) Szerintem nagyon helyesek, és el sem olvadnak a szobában!






Ötlet: innen

Hát ezek a fényképek így nem valami mutatósak, de kisautómániás fiacskáitoknak biztosan nagy örömöt szerezhettek egy ilyen alagúttal. Vastagabb, de hajlítható papírt tekerjetek hengerré, ragasszátok össze szigetelőszalaggal vagy celluxszal, majd kb a felénél vágjátok le a felső részét.

Az ősz örök slágere a levélképek készítése! Készült nyuszi (Máté előtte gondosan megtervezte tollal:), süni, mókus és pillangó.
Mi préselt levelekből csináltuk, de így nagyon könnyen törnek, szakadnak a levelek, úgyhogy ti inkább friss levéllel próbálkozzatok és a végeredményt fotózzátok le és küldjétek el a mindennapraegyjatek@gmail.com címre!

Noémi küldte el a képét ezeknek a helyes dióállatkáknak. A katica és a kisegér elkészítéséhez a dióhéjat a gyerekek befestik, majd a szülő ragasztópisztollyal ráragasztja a fonal-lábakat és farkincát, illetve a papírfülecskéket.



Továbbra is kíváncsian várom leveleiteket a mindennapraegyjatek@gmail.com címre, ha alkotásaitokat szívesen megmutatnátok másoknak is!

Egyáltalán nem vagyok oda az ijesztgetős, denevéres Halloween-ért, de azért a tökfaragás mindenképpen jó móka. Mátééknak tavaly (és majd idén is) Márton napra kellett tök-lámpást készíteni az oviban. Ilyen lett:





Idén a magjaiból biztosan készítünk ilyen képeket, mert ezek nagyon tetszenek.

Szoktunk úgy hazajönni oviból, játszótérről, bevásárlásból, hogy megkérem Mátét, hogy ő mondja, merre kell menni, és közben meséljen, hogy mit hol látunk, mire kell figyelni, vigyázni.

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy akinek nincsen saját blogja, de mégis szeretné sokak által megcsodáhatóvá tenni szíve csücskének alkotását, az küldje el nekem a mindennapraegyjatek@gmail.com címre, és én szívesen közzé teszem.
Küldhettek olyan műveket, amik a blogban szereplő ötletek alapján készültek, vagy akár saját ötleteket.
Persze az is küldheti, akinek van saját blogja, de itt is szeretné megmutatni a remekművet!

Kíváncsian várom a leveleket!

Újabb dugó-emberkék készültek. Ezúttal egy orvos, egy rendőr és egy postás.

Ez nem valami nagy, egyedi ötlet, de azért leírom: Leporellókból szoktunk emeletes garázst, áruházat, házat is építeni. Tudom, van aki, ezt nem helyesli, mert szeretné, ha a gyerekek a könyvet csak olvasásra használnák. Mindenki döntsön, ahogy neki tetszik.

Beköszöntött a betegeskedő időszak. (Mikor lesz már tavasz?!)
Először is megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mik is azok a bacilusok. (No nem tudományos részletességgel, csak hogy még a hangyáknál is kisebbek, hogy miattuk kell a szánk elé tenni a kezünket, ha tüsszentünk, vagy köhögünk, és többek között miattuk is fontos, hogy alaposan kezet mossunk, ha hazaérkezünk valahonnan.)
Ezután zöld papírból kivágtam "bacilusokat" és Mátéval rajzoltunk rájuk mérges, gonoszkodó arcokat. (Miután Máté szinte mindig mosolygós arcokat rajzol, ha magától rajzolgat, most nagyon élvezte a gonoszkodós pofákat.) Közben mi is próbálgattuk, hogy tudunk mérgesen, gonoszan nézni. No ez, Daninak is jól ment!
Ezután betereltem őket a szobájukba, én pedig elrejtettem a bacilusokat a nappaliban, úgy hogy azért kissé kikukucskáljanak, észrevehetőek legyenek. Majd kaptak a gyerekek egy-egy vödröt és abba kellett a gonosz kis bacilusokat száműzniük.




(Akik hisznek a kimondott szó valóságteremtő erejében, azok megmondhatják a gyerekeknek, hogy ezek a kis bacilusok csak akkor kukucskálnak elő, ha észreveszik, hogy egy egészséges ember közelít, ezért mondogassák hangosan, hogy erős vagyok! egészséges vagyok!)

Az Építőkönyv - sorozatot szeretném figyelmetekbe ajánlani. Azt hiszem háromféle van:

Szerelőműhely (fiaim nagy kedvence)



Tanya



Bababolt





Az épületek darabjai perforálva vannak a könyvben, úgyhogy könnyen kiszedhetők, nem kell a vágással bíbelődni. Bár a könyvekre rá van írva, hogy ragasztót sem kell hozzá használni, azért, ha azt akarjuk, hogy kicsit strapabíróbb legyen, szükségünk lesz celluxra. Nekünk elég sokáig bírták a strapát. Én kb 1,5 éve készítettem el őket és nagyjából 1 év után kezdtek elég romosan kinézni. (Ehhez persze tudni kell, hogy Dani kezébe sokáig nem adtuk, Máté pedig nagyon óvatos gyerkőc. Még soha egy könyvlapot nem tépett el, soha nem firkált bele egy könyvbe sem. Egyszer felvettem neki, hogy a Boribon könyvekben lévő kifestőt kiszínezhetné, erre ő nagyon felháborodott, és majdnem elsírta magát, hogy nehogy már könyvbe színezzünk.)
Figyelem: Csak azoknak az anyukáknak vagy apukáknak ajánlom, akiknek egyrészről van rá kb 2 szabad órájuk, másrészről, nem áll égnek a hajuk az ilyen pepecselő munkától!
Amúgy a végeredmény szerintem csuda klassz. Én valószínűleg a szerelőműhelyt megcsinálom a skacoknak újra, mert imádták.

Máté ma azt kérte, hogy készítsünk tortát. No nem igazit, hanem játékot. Gyurmából már sokszor készítettünk, most inkább papírból álltunk neki. Kartonpapírra karikákat rajzoltam egy pohár segítségével (szám szerint 13-t, de persze ez mindegy) és kivágtam őket. Ezután a fiúk kifestették a lapokat, figyelve rá, hogy a széle is festékes legyen. Készültek csoki- (barna), vanília- (sárga), eper- (piros), és áfonya (kék) rétegek. Mikor a lapok megszáradtak, összeragasztottam őket, a tetejét pedig pici fehér csillagokkal díszítettük (kiszúróval csináltuk a csillagokat). Kisollóval lyukakat fúrtam bele, ebbe kerültek a gyertyák. A végeredmény mindenkinek nagyon tetszett, de persze az egészben az volt a legeslegjobb, amikor meggyújtottuk a gyertyákat, majd elfújtuk, majd megint meggyújtottuk, és elfújtuk, majd megint meggyújtottuk...

Gondolom, sokan kipróbálták ezt mostanában. Mi is megtettük. Félbevágott almát és körtét festékbe mártottunk, majd papírra nyomdáztunk velük.




(Persze a gyerekek nem ilyen szabályos renbe nyomdáztak, csak Máté véletlenül szétvágta a kész művet, én meg ami menthető volt, kivágdostam és felragasztgattam :)

Gyűjtöttünk pár szép falevelet, majd otthon nagyítóval megnézegettük a hátoldalán lévő ereket. Ezután egy papírra -erezettel felfelé - gyurmaragasztóval felragasztottam őket. (a középső vastag ér alá tettem egy csíkban a ragasztót. Erre azért van szükség, hogy ne mozduljon el, ahogy majd nagy hévvel satíroznak a gyerekek. Persze sima ragasztóval is oda lehet ragasztani, csak mi utána levettük a papírról, festékbe mártottuk és rányomtuk egy lapra.) Ráterítettem egy nem túl vastag papírt (pl fénymásoló papír), majd megmutattam Máténak, hogyan lehet a zsírkréta oldalával satírozni.
Én az enyémet még alaposan felvizezett vízfestékkel is átkentem.
Végül körbevágtam és egy papírra felragasztottuk.

Még a Nagy Sportágválasztó rendezvényen láttam ezt az ötletet. (A rendezvény amúgy nagyon jó volt! Mindenkinek ajánlom! Valamikor tavasszal lesz a következő.) Szóval egy kijelölt kisebb területen belül keresztbe-kasul ki voltak feszítve kötelek, és néhány műanyag pók volt ráakasztva. A gyerekeknek úgy kellett az egyik oldalról a túlpartra átmászni, kúszni, lépkedni, hogy ne érjenek hozzá a pókhálóhoz.
Ezt próbáltam itthon reprodukálni: fonalat tekergettem keresztbe kasul a szobában, a bútorokhoz kötve. Az az igazság, hogy a gyerekeknek nagyon tetszett, de én folyamatos frászban voltam, hogy mikor esnek el a fonalban. (ezért nem készült fénykép sem, nem mertem kimenni a szobából a gépért)
Miután felgombolyítottuk a fonalakat (az sem volt kis móka), készítettem nekik ezt a pókhálót pókkal.