Egy újabb vers Ténagy Sándortól. Jól lehet vele vonatozni (vagy gyógyszert beteg gyerkőcbe belapátolni):
Utazók
Töf-töf, kihe-köhö,
sih-huh, döcörö.
Súlyos a baj, nagyon súlyos:
sziszeregi kö-hö-kö.
-Náthás ez a mozdony, kérem,
sose leszünk Bongyorbéken!
-Kegyed talán bongyorbéki?
-Úgy bizony!
-Én meg, kérem, Bengyerbókra
utazom.
Sih-huh, ciha, prüssz!
Kis komám, ide süss:
három lapát tabletta,
meggyógyul a mozdonyka.
Bongyorbék, Bengyerbók,
örülnek az utazók.
-Sietek a bongyorbéki
búcsúba.
-Én meg, kérem, Bengyerbókra,
lagziba!
