Minden napra egy játék

Kigondolunk valamilyen cselekvést és elmutogatjuk a gyerekeknek, ők pedig kitalálják, mire gondoltunk. (pl. fogmosás, homokozás, autóvezetés, csónakázás, úszás stb.)Ha kedvük van, a gyerekek is megpróbálhatnak mutogatni, de nem lesz könnyű kitalálnunk. Mi úgy is szoktuk csinálni, hogy két csapatra oszlunk és párosával mutogatunk. Nagyon jó móka!

Egy kb. 30cm hosszú spárgát mártogassunk-nyomogassunk bele különböző színű festékekbe. (Persze, ha úgy tetszik, ecsettel is festhetjük) Egy papírlapot ketté hajtunk, aztán szétnyitjuk, a spárgát valahogy beletekergetjük (pl. csigavonalba), majd újra összehajtjuk a lapot, erősen lenyomjuk (ebben mindenképpen segítsünk a gyerkőcnek), majd kihúzzuk a spárgát.

Ehhez az alkotáshoz egy forró, napsütéses napot válasszunk! Állítólag ezen a héten még mindenképpen jó idő lesz, úgyhogy próbáljátok ki! Zsírkrétát apró darabokra törtünk. Mi ezt az olcsó, de rajzolásra nem túl alkalmas típust használtuk (ha egy picit is erősen nyomja rá a gyerek a papírra, rögtön eltörik és a színei sem túl szépek):



Egy papírtányért befedtünk alufóliával, a zsírkréta darabokat sütiszaggató formákba raktuk és a tányéron kiraktuk a napra. Vártunk, vártunk. Mikor a zsírkréta teljesen megolvadt, bevittük a tányért a hűvös szobába. Ott megdermedt és kipattintottuk a formából.
Fontos: Szóljunk előre a kíváncsi gyermekeinknek, hogy ha látják, hogy megolvadt a zsírkréta, egy 'de jó, már kész is van' kiáltással ne kapják fel a formát, mert akkor ugye szétfolyik a zsírkréta a tányéron. Én nem figyelmeztettem őket, így amit tudtam, visszakanalaztam a csillag formába, de a holdat már nem tudtam megmenteni. Gondolom, a mintázata is szebb lesz, ha nem úgy kell visszalapátolnunk.

Gyerkőcöt ölünkbe ültetjük, háttal nekünk. Megfogjuk a kezeit, és úgy csinálunk, mintha szitálnánk, de jó nagy mozdulatokkal, jobbra, balra dülöngélve. Az utolsó sornál elengedjük a kezét és megcsípkedjük a comocskáit.

Szita, szita szolgáló,
Van-e liszted eladó?
Van, van, de nem jó,
Beleesett a pondró!

Ezt a játékot mindenképpen a szabadban játsszuk! Terítsünk le egy asztalkát nylonnal (én egy szemeteszsákot vágtam el és terítettem az asztalra), vetkőztessük le a gyerkőcöket meztelenre (ha nem akarunk utána ruhát mosni), és nyomjunk az asztalra borotvahabot. Lehet bele rajzolni, gombócokat csinálni belőle stb. Bízzuk a gyerekek fantáziájára! Nekem a nagyobbik fiam nagyon élvezte, de a kisebbik rögtön rohant kezet mosni, nagyon zavarta, hogy ragacsos lett a keze.

Tálkákba gyűjtsünk különböző dolgokat. Nálunk volt: kavics, homok, víz, rízs, bab. Bekötött szemmel nyúljon bele egyenként a gyerkőc, és találja ki, mibe nyúlt! Izgalmas!

Forrás: www.gyermekszoba.com

Ezt a kedves pókot kisebbik fiam festette. Tenyerét fekete festékbe mártottuk, kétszer a papírra nyomtuk, mikor megszáradt, festettem neki szemet, szájat.

Tenyerünkbe fektetjük a kisgyerek kezét, tenyérrel felfelé.

Én kis kertet kerteltem, (a tenyerében ujjunkkal körzünk)
Bazsarózsát ültettem. (ujjunkkal bökdössük a tenyerét)
Szél, szél fújdogálja, (két tenyerünkbe fogva, lengetjük a kezecskét)
Eső, eső veregeti, huss! (paskoljuk, majd a huss-ra eldobjuk a kezét)

Ez a játék nagyon megtetszett. Úgy látszik, nekem az ilyen kincskeresősek nagyon bejönnek. Elképzeltem, ahogyan a gyermekeim örömmel rázogatják, és lelkesen felkiáltanak, amikor megtalálnak valamit. És ez végre egy olyan játék, ami után nem kell takarítani! Míg aludtak elő is vettem két üveget, kb 3/4-ig megtöltöttem őket rizzsel, és beledobáltam mütyür játékokat. Mikor felébredtek örömmel játszottak vele kb fél percig, aztán kérték, segítsek kinyitni az üvegeket, és máris kezdődött a szokásos ide öntöm, odaöntöm (Hoppá! Ez mellé ment! - sebaj!) Szóval az lett a vége, hogy szépen különválogatták a rizsszemeket és a játékokat, és amikor végeztek, megint lehetett takarítani! Azért próbáljátok ki! Kíváncsi vagyok, a ti gyerekeitek "rendeltetésszerűen" fogják -e használni. (Fotó -technikai okok miatt- csak később lesz!)

Gyermek szemét bekötjük (én apukájuk nagy sapkáját szoktam úgy a fejükre húzni, hogy ne lássanak ki belőle. Ezt még a kisebbik is elviseli, sőt szereti). Ujjunkkal valahol megérintjük a testét, neki meg kell mondania vagy mutatnia, hogy hol érintettük meg. (Mi fürdés előtt vagy után szoktuk. Kedves, kuncogós, nevetős játék)

Egy papírra rajzoljuk meg egy hal körvonalát ceruzával. (Persze bármi mást is rajzolhatunk.) Adjunk színes papírt a gyerekeknek, hogy apró fecnikre téphessék. Kenjük be ragasztóval a körberajzolt területet, aztán a fecniket rányomogathatják a gyerekek. Nálunk most ez annyira nem jött be. A kisebbik fiú persze ragasztott mindenhová, de a nagyobbik is elunta egy idő után, és megkért, hogy én fejezzem be. No sebaj! Azért a végeredmény mindenkinek tetszett.

Gyütsük össze az összes fellelhető kis- és nagy labdánkat, és vegyünk elő egy nagyobb kartondobozt. Jelöljük ki, milyen messziről kell dobniuk a labdát a gyerekeknek, és kezdődhet a célbadobás.

Ölünkbe ültetjük a gyereket, velünk szembe.

Sima út, sima út, sima út (lassan, finoman döcögtetjük a lábunkkal)
Göröngyös út, göröngyös út, göröngyös út (gyorsabban, pattogósabban döcögtetjük)
Kátyú! (hangosan mondjuk, az Ú-t hosszan mondjuk, a gyereket hanyatt döntjük)

Ezek a nyuszik is tenyérlenyomattal készültek. A tenyeret, a mutató- és a gyűrűsujjat kell befesteni, papírra nyomni. Utána lehet megfesteni az arcot. A nyuszifestés Virágnál tetszett meg.

Álljunk keresztbe tett lábakkal, fogjuk meg a fülcimpánkat. Ilyen testhelyzetben guggoljunk le, majd álljunk fel. Kérjük meg a gyereket, hogy próbáljon utánozni minket. Jó móka!

Ez egy újabb kincskereső játék. Előzzük meg a gyerekeket a homokozóban, és megérkezésük előtt a befestett kavicsokat dugjuk el a homokban. Adjunk minden gyereknek egy lapátot és egy vödröt, és kezdődhet a kincsvadászat. Ha van saját homokozónk otthon, ott csináljuk, ha nem, akkor a játszótéren jelöljünk ki egy területet a homokozóban, ahová elrejtjük a kincseket, és vigyünk bőven kavicsot, mert biztosan jópár kincskereső csatlakozik majd hozzánk.

Mikor még babakocsival jártunk sétálni, játszótérre, sokszor csodálkoztam, hogy miért olyan nehéz felhurcolni a babakocsit az emeletre. Aztán otthon kiderült: nagyobbik fiam séta közben begyűjtött ezt-azt (leginkább sok-sok követ, kavicsot), és szépen bepakolta a babakocsi aljába. Azt hiszem minden gyermek imád gyűjtögetni, kincseket hazahurcolni. Ma ezekből a kincsekből festettünk be néhányat. Ügyes anyukáknak ezt ajánlom megnézni, utánozni. Mi maradtunk az egyszerűbbeknél. Itt már eléggé kopottak, koszosak, de sajnos elfelejtettem festés után lefényképezni. Hogy mit játszottunk velük, amitől összekoszolódtak, majd holnap elmesélem. Addig is jó kavicsfestegetést!

Itt találtam ezt a mentőautót. Nagyon sok jópofa kinyomtatható, majd kivágandó és összeragasztandó dolgot lehet itt találni, bár a legtöbbhöz mindenbizonnyal szükség van sok-sok türelemre. Én egyelőre csak ezt a mentőt csináltam meg, ez könnyű volt. Gondolom, nem lesz túl hosszúéletű, de az tetszik a fiaimnak, hogy ha karamboloznak vele benyomódik, aztán el lehet vinni a szervizbe és ki lehet "kalapálni". Amúgy csak az én fiaim vannak úgy oda a karambolokért, tűzesetekért és egyéb tragédiákért?

Kinyújtott lábbal terpeszben ülünk a földön, gyermekünk velünk szemben a földön, szintén kinyújtott, de összezárt lábbal. Fogjuk a kezét és fölhúzzuk, leeresztjük, fölhúzzuk, leeresztjük.

Pista bácsi fűrészel, (itt mondhatjuk a gyerek nevét - pl Máté bácsi fűrészel)Dolgozik a fűrésszel
Húzza, tolja, húzza, tolja,
Most a bütyköst darabolja, darabolja ... (itt a kézfejünk oldalával "daraboljuk" a gyerek pocakját, lábát)

Nem ám valami titkos konyhatechnikai módszert árulok el ma nektek. Barackmagból készítettünk epreket. A gyerekek befestették a magokat pirosra, majd fekete filctollal bepöttyözték. Addig én zöld papírból kivágtam a levélkéket, majd ragasztópisztollyal a magra ragasztottam.

Ezt a játékot Máté fiamék az oviban szokták játszani, de itthon is gyakran kéri, hogy játsszuk. Kijelöljük, ki legyen a macska, a többiek egerek. Az egérkéknek szalagot tűrünk a nadrágjukba hátulra, mintha farkincájuk volna. A macska kergeti őket, és el kell lopnia az egerek farkincáit.

A tegnapi autópályáról jutott eszembe, hogy régen ezt festettem Máténak egy nagy kartonlap hátoldalára. A rajzolt oldalát fóliával bevontam, hogy strapabíróbb legyen. Nagyon szerette.

Sokféle játékot szoktunk játszani a gyerekekkel, de az "Anyu, játsszunk kisautókkal!" mondat minden nap elhangzik. Kisautózáshoz készítettük ezeket a különböző útszakaszokat. Én kivágtam kartonból, és készítettem sablonokat az útfelfestéshez. (Nemrég volt szerencsénk végigcsodálni egy közeli út felújítási munkálatait az aszfaltmarástól egészen az útfelfestésig. A fiúkat el nem lehetett rángatni, úgyhogy szerintem én már simán le tudnék vezényelni egy ilyen útfelújítást.) A sablont ráfektettük az útra, így a gyerekeknek csak a fehér festékbe mártott ecsetet/szivacsot kellett végighúzni a papíron, mégis szép felezővonalak lettek. Ha megszárad, jöhetnek az autók!

Nálunk nagy kedvenc ...

Hej Gyula, Gyula, Gyula (lassan, mély hangon, combocskákat bökdösve)
Szól a duda, duda, duda (pocakot bökdösve)
Pest, Buda, Buda, Buda (gyorsabban, magasabb hangon, vállakat csipkedve)
Pattogatott kukorica! (gyorsan, pattogósan, magas hangon, feje búbján finoman dobolva)